Erdély egyik legjelentősebb honfoglalás-kori magyar temetőjét tárjak fel Hunyad megyében, Szászváros határában a nagyszebeni és a németországi Tübingen egyetem ifjú régészei. A feltárt sírok anyaga egyértelműen a második honfoglaló nemzedékre utal, nyilatkozta Marian Tiplic, a nagyszebeni egyetem ifjú tanszékvezetője, az ásatások vezetője. Állandó településről van szó, melynek elhelyezése – egy domb tetején – arra utal, hogy a Maros völgyének ellenőrzése lehetett az itteni magyarok célja. Az erdélyi törzs (a gyulák nemzetségének) fejedelmi központja a Szászvárostól kevesebb, mint 50 kilométerre lévő Gyulafehérvár környékén alakult ki. A honfoglalás első nemzedéke idejében a magyarok lovaikkal és fegyvereikkel együtt temetkeztek, a valamivel későbbi szászvárosiból azonban már hiányoznak a kardok és az állati csontok. A 62 eddig feltárt sírban női, gyermek- és férfi tetemekre bukkantak. Marian Tiplic reményei szerint a szászvárosi temető 80-90 sírból állhat. Amennyiben feltételezése helyesnek bizonyul, a szászvárosi lenne az első teljesen feltárt magyar temető Erdélyben. A Maros partján számos egyéb magyar temető létezik, amelyeket azonban csak kis mértékben, vagy egyáltalán nem tártak fel. Az előző kategóriába tartozik a nagy gyulafehérvári temető, a piskitelepi, dévai és vajdahunyadi pedig az utóbbiba. Déván, például, az 1970-es években véletlenül bukkantak honfoglalás kori magyar sírokra, a Securitate azonban nyomban betiltott bármilyen régészeti kutatást, sőt még beszélni sem volt szabad róla. Az ásatásokat az interetnikai kapcsolatok állami hatósága támogatja anyagilag, szállást a Böjte Csaba atya által irányított Szent Ferenc Alapítvány biztosít ingyenesen szászvárosi központjában. /Chirmiciu András: Magyarok a nép és nemzet közötti időben. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 27./
2005. augusztus 13.
Ismeretlenek letörölték a dákokra történő hivatkozást a Csíkpálfalva község területén található csomortáni régészeti ásatás tájékoztató táblájáról. A csíkpálfalvi önkormányzat közölte: az ásatás helyszínére nincs miből őrséget biztosítania. Szép számmal akadnak ma is román történészek, akik a vitatott dákoromán történelmi folytonosságot vallják. Az elmúlt hetekben Szászváros határában a régészek több mint hatvan sírból álló magyar honfoglalás kori temetőre bukkantak. Erdélyben nagyon sok helyen találtak már honfoglalás kori emlékeket, a román kutatókat azonban meglepte, hogy a magyarok előtt is használt temetőben, a honfoglaló magyarok közvetlenül a dákokra temetkeztek. Mi több, a feltárt leletekből megállapították, hogy a dák populáció hirtelen távozott a településről, s hogy a létének nyomait megőrző réteget közvetlenül a magyar honfoglalás kori leletek rétege követi. Ioan Marian Tiplic egyetemi docens, aki a feltárást végzi, tanácstalanul áll a gazdag magyar leletek előtt.. A szakember arról panaszkodott a vajdahunyadi Gazeta de Hunedoara lapnak, hogy a bukaresti művelődési tárca 1992 óta mindent megtett annak érdekében, hogy a szászvárosi lelet feltárását késleltesse. 1997-ig megvonták a finanszírozást is, 1997 és 2000 között pedig azért állt a munka, mert egyesek azt hajtogatták, jöjjenek Magyarországról, s dolgozzanak ők az őseik sírjain. /Tibori Szabó Zoltán: Dákomagyar kontinuitás? = Szabadság (Kolozsvár), aug. 13./
2005. október 15.
Október 14-én Vajdahunyadon tartottak szimpóziumot. Az interetnikai kapcsolatok szakosztálya, a nagyszebeni egyetem és a vajdahunyadi Corvin-Savaria Társaság által szervezett kétnapos tudományos eszmecserén kolozsvári, nagyszebeni, gyulafehérvári és természetesen Hunyad megyei régészek, történészek mutatták be szerteágazó kutatásaikat. Dumitru Protase professzor, a Román Akadémia tagja például Torma Károly és Kovács István Erdély régészeti fejlődésében betöltött szerepéről tartott rövid előadást. Ioan Marian Tiplic, a szászvárosi honfoglalás-kori magyar sírok feltárója a középkori magyar, szász és román erdélyi erődökről beszélt, Cristian Roman és Dragos Diaconescu pedig Torma Zsófia régésznő munkásságát méltatta. Emellett egyéb érdekes magyar, szász és román vonatkozású történelmi beszámolókat is lehetett hallani. /CH. A.: Történelmi szimpózium Vajdahunyadon. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 15./
